Az emberek rengetegféle kifogást gyártanak arról, hogy miért nem tudnak részt venni a kereskedésben vagy egy-egy befektetésben. Ebben a cikkben a legkiemelkedőbbeket, leggyakrabban használtakat „leplezzük le”. 

„Nincs időm”

Annak ellenére, hogy ezt lehet a leggyakrabban hallani, egyben ez a legszánalmasabb is. Miért? Mert a modern időkben, azaz napjainkban elérhető technológia és információáradat segítségével szó szerint olyan időtávokat alkalmazhatunk, amilyet csak akarunk. Sokan, ha meghallják, hogy „kereskedés”, rögtön arra gondolnak, hogy egész nap a számítógép előtt kell ülni. Bár persze ez is a kereskedés egyik formája, de a legtöbbünknek nem olyan az időbeosztása, hogy naponta órákat tölthessen a piacok figyelésével. A jó hír, hogy erre nincs is szükség a hatékony kereskedéshez.

Példaként magamat említeném. A munkám gyakran utolér az edzőteremben, találkozókon és útközben is. Sőt, emellett még cikkeket írok, pár más jellegű üzletben is érdekelt vagyok. 2004-ben, még úgy is, hogy voltak hosszú kereskedésmentes időszakaim és egész évben körülbelül 12 pozíciót nyitottam, sikerült 200% pluszban kijönnöm a részvénypiacon. Ha én ezzel az időbeosztással tudok kereskedni, akkor bárki tud.

„Nincs rá pénzem”

Korábban ez elég elfogadott mentségnek számított, napjainkban viszont már viszonylag kevés pénzzel is lehet kereskedni. A tranzakciós költségek drasztikusan lecsökkentek az elmúlt évtized során és több kereskedési lehetőség áll rendelkezésre, mint valaha. Van olyan platform is, melyen már akár 1 dollárral is lehet kezdeni a kereskedést és nincs minimális számlaméreti követelmény.

Jobb-e ha több pénzünk van? Teljes mértékben. Minél nagyobb tőkével rendelkezel, annál több lehetőség lesz elérhető számodra és annál több pénzt kereshetsz.

Ugyanakkor a több pénz nem mindig jó. A tapasztalatlan kereskedő jobb, ha eleinte csak keveset kockáztat. Miért? Mert ugyanúgy van ez, mint bármi más esetében. Bárki, aki új valamiben, hibákat követ el a tanulás során, így van ez az újdonsült kereskedőkkel is. És ahogy egy edző sem dob be rögtön egy új játékost a bajnokságba tapasztalt ellenfelekkel szemben, úgy az újonc tradereknek sem érdemes rögtön nagy ügyletekbe belevágniuk jelentős összegekkel. Ezt diktálja a józan ész. Inkább viszonylag kis kockázattal jobb beleesni az elkerülhetetlen hibákba.

 „Túl kockázatos”

A kereskedés csak annyira kockázatos, amennyire te magad azzá teszed. Ha kockázatos ügyletekbe kezdesz bele, akkor a kereskedés is valóban az, ellenkező esetben pedig nem. Egy ügylet során mindig fennáll a pénzvesztés veszélye. Ez teljesen elkerülhetetlen. De ez az élet minden területéről elmondható.

A vezetés az egyik legrizikósabb dolog a mai modern világban, mégis csináljuk. Csökkentjük a kockázatot azzal, hogy betartjuk a közlekedési szabályokat, megtervezzük az útvonalunkat, biztonsági övet használunk, odafigyelünk, stb. De vajon mindez teljesen kiiktatja-e például egy baleset kockázatát? Nem. Még csak nem is tart feltétlenül távol bennünket a forgalmi dugóktól vagy attól, hogy eltévedjünk. Megértjük a kockázatokat és mérlegre tesszük őket a szükségleteinkkel szemben.

A kereskedés ugyanilyen. Azért csináljuk, mert segít eljutni a célunkhoz, esetünkben anyagilag. Az út rögös lesz, de ha összpontosítunk, akkor minimálisra szoríthatjuk a kockázatot és a kárt, amit egy váratlan fordulat okoz.

„Túl bonyolult”

A technológia és a piaci verseny ötvözésével a kereskedés könnyebb lett, mint valaha. Mindössze néhány kattintásra van szükség egy ügylet végrehajtásához, a pozíciók ellenőrzéséhez, a hírekről való értesüléshez és bármi máshoz, amire szükséged van. Az a tény, hogy ezt a cikket olvasod, már azt mutatja, hogy megvannak az alapvető képességeid, ismereteid a kereskedéshez vagy befektetéshez.

Lehet-e a kereskedés összetett? Persze. Vannak a piacon, akik bonyolult szoftvert, matematikai algoritmusokat és akár mesterséges intelligenciát alkalmaznak. Azonban ezek egyike sem szükségszerű. A legjobb traderek nem használnak sokkal többet az árfolyam jegyzéseknél vagy egy egyszerű grafikonnál. Hogy mennyire bonyolódsz bele a dologba, az személyes döntés eredménye, nem pedig szükségszerűség.